Kipirult arccal, lefagyott lábujjakkal, és hótól átfagyott kézzel érkeztünk haza, és nagyon örültem neki, hogy ilyen el?relátó voltam, hogy bekészítettem a süt?be az ebédet. Tudom, hogy sokan nem merik otthon hagyni a bekapcsolt elektromos süt?t, lehet, hogy nekem se kéne, de bevallom nagyon jól m?ködik a rendszer, hogy reggelente bekészítek valamilyen egyszer? ételt, elmegyünk sétálni-kirándulni-szánkózni, és mire hazajövünk meleg ebéd vár. Ha nem tennék így, akkor vagy rendelhetnénk pizzát ebédre, vagy ebédelhetnénk egy étteremben, de amikor hatalmas saras hókupacok potyognak a hótaposómról, a gyermekem pedig ny?g?s a fáradságtól, akkor nem szívesen terhelnék a családunkkal senkit.
Egyik zöldségfajtából se volt itthon túl sok, legtöbb talán sárgarépából bújt meg a h?t? dobozában, de azt a fiúk nem igazán szeretik mifelénk. Ezért aztán fogtam mindent, legyalultam szép vékonyra, és kéksajtos mártással meglocsolva megsütöttem.
Annyira jól sikerült, mindegyik zöldség meg?rizte a saját ízét, nem vették át egymáséit, így nem egy egyeníz? színes valamit ettünk, hanem falatonként ki lehetett élvezni a cékla, majd a répák, végül a krumpli ízét. Els? nap tejföllel a tetején ettük, mint egy hagyományos rakottkrumplit, másodjára pedig zöldsalátát adtam mellé, így jól laktunk vele kétszer is.
Hozzávalók:
2 közepes cékla
4 szem kisebb krumpli
2 szál sárgarépa
2 szál fehérrépa
1 fej hagyma
5 dkg vaj
10 dkg kéksajt
1 dl tejszín
1,5 dl tej
szerecsendió
1 ágnyi rozmaring levelei lecsipkedve
só, bors
A piteformát kikentem vajjal, és az aljára fektettem a hajszálvékony karikákra vágott hagymát. Az uborkagyalun legyalult zöldségeket színenként raktam körbe a formába kokárdaszer?en. A céklával kezdtem, sárgarépával folytattam, majd a fehérrépa következett, végül a közepére maradt a krumpli.
Megsóztam, és tekertem rá borsot.
A kéksajtot belemorzsoltam a tej és tejszín keverékébe, szerecsendiót reszeltem bele, és beleszórtam az apróra vágott rozmaring levélkéket. Kicsit ezt is meg kellett sóznom, de ez sajtfügg?, csak óvatosan! Ráöntöttem a zöldségekre. Letakartam alufóliával, és 160 fokra el?melegített süt?be toltam, amit egy órára állítottam be.
Kipirult arccal, lefagyott lábujjakkal, és hótól átfagyott kézzel érkeztünk haza, és nagyon örültem neki, hogy ilyen el?relátó voltam, hogy bekészítettem a süt?be az ebédet. Tudom, hogy sokan nem merik otthon hagyni a bekapcsolt elektromos süt?t, lehet, hogy nekem se kéne, de bevallom nagyon jól m?ködik a rendszer, hogy reggelente bekészítek valamilyen egyszer? ételt, elmegyünk sétálni-kirándulni-szánkózni, és mire hazajövünk meleg ebéd vár. Ha nem tennék így, akkor vagy rendelhetnénk pizzát ebédre, vagy ebédelhetnénk egy étteremben, de amikor hatalmas saras hókupacok potyognak a hótaposómról, a gyermekem pedig ny?g?s a fáradságtól, akkor nem szívesen terhelnék a családunkkal senkit.
